Profile

Nora a késő őszi délutánon átgyalogolt a régi iskolájához. A szürkület lassan ellepte a várost, és a fények elhalványultak a távolban. Az épület meglepően magányosan állt a sötétben, mintha a világ elfelejtette volna. Nora szíve lüktetett a várakozástól, miközben kilincset fogott és belépett.

A folyosókon árnyak tipegtek, mintha valami élet költözött volna a falakba. A padló reszketett Nora lába alatt, mintha az ősi kőszobrok rejtett üzeneteket próbálnának közvetíteni. A festmények és szobrok szemei mélyen belehasítottak a lelkébe, és mintha mozognának, ahogy elhaladt mellettük.

Egy szobában, ahol az izzók tompa fényükkel világítottak, Nora felvette ecsetet és kezdte meg a művét. Ahogy a festék megérintette a vásznat, valami különös változás történt. Az ecsetmozdulatok elkezdtek élni, mintha saját akaratuk lenne. A virágok és a táj egyszerre voltak valóságosak és rémek.

Miközben Nora alkotott, valami suttogás kúszott a fülébe. Hangok jöttek és mentek a szobában, mintha a múlt és a jelen között léteznének. Lágy neszek és körforgó szél ölelte körül, és a homályos alakok elmosódottak a térben.

Egyre mélyebbre merült a művészeti világban, és egyre kevésbé tudott különbséget tenni a valóság és a képzelet között. A szellemek halkan suttogtak neki, és a múlt árnyai újraéledtek a képekben. Olyan volt, mintha a festmények és a múzsák egyaránt sötét titkokat hordoztak volna.

Nora elveszítette az időérzékét és a valóságérzékét. Az árnyak és a formák összemosódtak, és a világ elmosódott a szeme előtt. Mintha egy másik valóságban létezett volna, ahol a festmények örökké éltek, és az emberek csak múlandó árnyak voltak.

Mikor Nora befejezte művét, az egész terem egy pillanatra elnémult. Az árnyak visszahúzódtak, és a szoba visszatért a sötét és kopott valóságába. Nora mélyet sóhajtott, tudva, hogy ezen az éjszakán túllépett valami határon, és a művészete soha többé nem lesz ugyanaz.

Egy halk zene kezdett szólni a távolból, és a hangok lassan elárasztották az egész termet. Nora érezte, hogy a műve tovább él, hogy az árnyak és a szellemek továbbra is körülveszik őt. Talán ez volt a sorsa, hogy egy olyan művész legyen, aki a szellemvilággal lép kapcsolatba, és a múlt titkait meséli el a képekben.

Nora Puchreiner azon az éjszakán valami különlegesre lelt. Az unalom és a magány helyét a szellemek és az árnyak társasága vette át. A világ talán sosem szeretné meg őt, de legalább most már megtalálta a saját művészi életét a kísértethistóriák és a múzsák között.